Újra itthon és egy új családtaggal megszaporodtunk. Ahol nyaraltunk ott élt ez a kiskutya. A gazdija nagyon szerette, éppen ezért mikor látta, hogy a párom beleszeretett ebbe a kiskutyába és a beszélgetéseinkből megbizonyosodott, hogy állatbarátok vagyunk, (én túlságosan is) nekünk adta. Megkötve kellett volna lennie.
Mivel az egy természetvédelmi terület, sajnos a kutyusok (a nagyobb termetűek) nem lehetnek szabadon, űzik a vadállományt. Benne van a vérükben.
Hazaindulásunk reggelén felfedeztük, hogy szegény kiskutya szájába egy elég nagy horog szúródott. Volt egy kis pánik, kivenni nem tudtuk, mert szakállas és füles horog volt.
Szerencsére a kedélye ettől a kiskutyának nem lett rosszabb. Azonnal telefonáltam az állatorvosunknak, hogy mikor rendel és 4 órára bejelentkeztünk.
Kicsit aggódtam, hogyan fog viselkedni a kocsiban, ezért azonnal nyakörvet és pórázt vettem neki (a nyakörv nem egészen az ő mérete volt, de ez volt a legkisebb amit ott lehetett kapni).
Egy pillanatig sem tiltakozott mikor ráadtam. Az utat végig aludta a lábamnál.
Unokám amikor meglátta, az örömében az sem tudta, hogy mit csináljon. Nagy kutyánk is barátságosan fogadta.
Időben elindultunk az állatorvoshoz, hogy mielőbb megszabaduljunk ettől a csúnya horogtól, de hiába vártuk, hogy kinyisson a rendelő, de az sehogy sem akart megnyílni előttünk.
Még szerencse, hogy eszünkbe jutott, mintha kaptunk volna értesítést, hogy elköltöztek, de mivel hozzánk házhoz jár a doki, egy mozdulattal kidobtuk.
Gyors telefon és már robogtunk is a másik rendelőbe. Ott elaltatták és kioperálták a szájából a horgot. Ébredés rendben volt, és este már szépen evett. Észre sem vettük mikor kiment és nagy dolgát kint végezte el (9 hetes), akinek van kutyája az tudja, milyen "nagy" dolog ez.
Éjszaka még bent aludt, sírás nélkül, ma már birtokba vette a kutyaházát.
Itthon van, tudja ő is ezt.
