Vasárnap mozgalmas napunk volt. Párommal megbeszéltük, hogy kimegyünk a gyáli piacra, fűszernövényekért. Tavaly én neveltem nagy részét magról, idén időhiányában ez elmaradt.
Jó néhány évvel ezelőtt ott vásároltuk a palánták nagy részét. A bő választékban aztán annyi mindent vettünk, hogy alig volt hely ahova elültessük. A reggel rosszul indult, mert eleredt az orrom vére és jó időbe telt amíg úgy ahogy abba maradt. Ha már korán keltünk, azt mondtam, hogy menjünk. Jól felszerelkeztem mindenféle tamponokkal, egy szatyor zsebkendővel.
A faluba érkezve, ami igencsak üresnek tűnt, párom feltette a nagy kérdést.
- Biztos, hogy vasárnap van a piac?
A frászt hozta rám. Ezért keltem korán, vállaltam az "elvérzés" veszélyét, hogy kiderül, rosszkor jöttünk.
Aztán megláttunk egy biciklin közlekedő nőt, akinek a kosarából valamilyen zöld növények kandikáltak kifele.
Reménykedtünk, hogy ez csak jó jel lehet.
Szerencsénkre igazunk lett. A piac nyitva volt. Nagyon megkönnyebbültem. Még parkírozó helyet is találtunk, elég közel.
Lelkesen indultam a bevásárló körútra. Amit már az elején furcsállottam, hogy emlékeim szerint a palánta árusok, szinte a fél piacot elfoglalták.
Most meg a következőképpen nézett ki. 1 palántás, aztán ruhások, zöldségesek, edényesek, majd megint találtunk egy palántást és így tovább.
A választék paprika, paradicsom, zeller, néha tök vagy uborka. Aztán ezzel kész is. Bejártuk majd az egész piacot és csak egy helyen találtunk néhány bazsalikomot. Végre találtam egy ígéretesnek tűnő árust, hát ott is csak chili paprikát tudtam venni. Persze a ládánkat ezzel azzal tele vásároltuk, de amiért indultam, azt nem találtam.
Szomorúan elindultunk hazafelé, szerencsére másfelé vettük az irányt és akkor felfedeztem egy, egyetlen helyet ahol fűszernövényeket árultak. Azonnal lecövekeltem. Párom elvitte a ládát kipakolni, hogy legyen mibe belerakni az új szerzeményeket, hiszen ezért jöttünk.
Vettem, bazsalikomot, görög bazsalikomot, citrom illatú kakukkfüvet, zsályát,levendulát, metélőhagymát, citromfüvet, jégsalátát. Meg is telt a ládám, én meg örültem, hogy nem volt hiába a fáradtságunk.
Egy részét a kertbe ültettem a maradékot ládába és cserépbe, hogy legyen kéznél is.
Végre esik a májusi eső, jót tesz a palántáknak.

Délután egy másik programunk volt, de az egy új történet.