2009. május 29., péntek

Kókusztejes borsófőzelék



Keményítőnap. Tulajdonképpen eredetileg ezeket az ételeket nem is akartam feltenni a blogomra. Aztán úgy gondoltam hátha segít másnak ötletet meríteni belőle.
Tegnap a piacon a megszokott zöldségesemnél nagyon szép zöldborsót kaptam, majdnem cukorborsó.
Hosszú időn keresztül bánkódtam, hogy a zöldborsó főzelékem soha nem lesz olyan, mint amilyet az én Drága Nagymamám készített. Az persze nem jutott eszembe, hogy ő a saját kiskertjében termesztette a borsót, amit a zöldségesnél kapok meg sem közelíti azt a minőséget. Mikor borsót fejtek, mindig eszembe jut, hogy gyermek koromban fele borsót megettem mire a fejtéssel végeztem. Így aztán már eleve nagyobb mennyiséget kellett kifejtenem.

Kiegészítés: Miért éppen kókusztej?
Kisebbik fiamnál pár éve laktózérzékenységet mutattak ki és akkor próbáltam megoldani, hogy mivel helyettesíthetném a tejet. Így aztán azokba az ételeket amibe tej vagy tejszín kell, kókusztejjel készítem.

Hozzávalók:

2 kg héjas borsó (kifejtve nem mértem meg)
1 doboz 400 ml kókusztej
1 evőkanál barna nádcukor

petrezselyem zöld


A lábosban olajat forrósítok, beleteszem a nádcukrot, kicsit keverem, majd megy bele zöldborsó.
Majdnem készre párolom és ekkor hozzáadom a kókusztejet és egy kevés vizet.
Lefedem és készre főzöm. Amikor kész akkor kb. 1/3-át turmixba teszem és teljesen pépesre darálom. Ezzel sűrítem be a főzeléket.
Petrezselyem zöldje kimaradt, mert a fiam megjegyezte, hogy az nem igazán a kedvence.

El is fogyott ebédre az egész és most törhetem a fejem a vacsorán.

2009. május 28., csütörtök

Mézes-mustáros csirke





Diétázunk. Most már 6.-ik hete. Megmondom őszintén nem könnyű, több okból is. Eléggé szigorú behatárolások vannak benne, hogy mit-mikor és mivel ehet az ember. Ezek mellett a korlátok mellett is igyekszem változatosan és ízletesen készíteni a fogásokat.
(nem is mertem mostanában böngészni a blogokban, mert végem lett volna)

Ma protein napunk volt és mézes-mustáros csirkecombokat sütöttem, párolt lila káposztával.

Hozzávalók:

csirke alsó comb (lányaim szerint nyeles hús vagy tükör)
Pác:
1 evőkanál mustár
bors
1 dl szőlőmag olaj ( jó bármilyen olaj)
1/2 citrom leve
1 evőkanál méz

A csirkecombokról a bőrét lehúztam, mert nálunk nemigazán eszi a család, aztán beirdaltam csontig.
A páchoz valókat egy nagyobb erős műanyag zacskóba adagoltam jól összekevertem, majd utána a csirkecombokat is beleraktam. Begumiztam és alaposan megnyomorgattam, hogy a pác mindenütt befedje őket.
2 órára beraktam a hűtőbe.
Felforrósítom a serpenyőt és a combok mindkét oldalát megsütöm, majd egy kevés vizet öntök rá, fedővel letakarom és kb. 15-20 percig párolom, majd fedő nélkül zsírjára sütöm.

A lila káposztát most a mélyhűtőből vettem ki tegnap este és a hűtőben hagytam felengedni.
Ha frissen készítem akkor az alábbiak szerint járok el.

1 nagyobb vagy 2 kisebb káposztát a Luxinak becézett robotommal legyalulok, besózom és állni hagyom amíg a hagymát felszeletelem és 1 almát a nagy lyukú reszelőn lereszelem.
Olajat forrósítok beleszórom a szeletelt hagymát és 1 evőkanál cukrot. Megpárolom majd a káposzta következik. Borsot, őrölt köményt szórok rá és így párolom. Mikor már majdnem kész 1 citrom levét facsarom bele.
Aztán hívom a párom ( a főkóstolót), hogy ellenőrizze le, minden rendben van-e.

2009. május 27., szerda

Én "szuper" szakács?



Fruzskától kaptam ezt a megtisztelő címet. Nagyon szépen köszönöm, kedves tőle, hogy ekkora bizalmat szavazott nekem. A családban még egy valaki van akitől ezt a címet megkaptam, az pedig az unokám. Minden alkalommal elmondja, hogy: Vali mama ebben az utcában Te vagy a legjobb szakács.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak, valamennyire főzni tudó nőszemély vagyok.
Lánykoromban nemigazán sürögtem a tűzhely körül, anyám mindig azt mondta, hogy mire elmagyarázza, addig ő már meg is csinálja. Így aztán saját tapasztalat alapján tanultam meg főzni. Hát hol így, hol úgy sikerült.
Én a lányaimmal másképp csináltam. Ott voltak a konyhában és lehetett tésztát maszatolni, gombát tisztítani, főzőcskézni. Már az unokámmal is együtt sütünk- főzünk, van saját zöldséghámozója, ami nem olyan veszélyes ránézve, műanyag kis kése amivel a gombát szeleteli.
Az az egy biztos, hogy szeretek a konyhában tevékenykedni.
Az is biztos, hogy nem mindig, vannak hullámvölgyek, de szerencsére rövid ideig tartanak.
Bámulattal nézem, olvasom jó néhány blogtársamat, hogy micsoda étel különlegességeket készítenek, mennyi tudás rejtőzik a tarsolyukban.
Persze ehhez hozzátartozik, hogy az én családom eléggé hagyományos ételeket szereti, velem együtt. Kivéve a lányaimat, ők kíváncsiak a különleges ízekre.
Amióta neten rákaptam a receptek böngészésére, azóta jócskán bővült a választék az én konyhámban is. Persze csak óvatosan lehet nálunk valamilyen újdonságot készíteni.
Az egyéb bogaraikról már nem is beszélek, hogy ki mit, nem eszik, nem kóstol meg.

Továbbitanám ezt a címet:
Limara péksége
Pákosztos Macska
Katakonyha
Lét-tudatoskonyha
Dolce vita

2009. május 14., csütörtök





Vasárnap mozgalmas napunk volt. Párommal megbeszéltük, hogy kimegyünk a gyáli piacra, fűszernövényekért. Tavaly én neveltem nagy részét magról, idén időhiányában ez elmaradt.
Jó néhány évvel ezelőtt ott vásároltuk a palánták nagy részét. A bő választékban aztán annyi mindent vettünk, hogy alig volt hely ahova elültessük. A reggel rosszul indult, mert eleredt az orrom vére és jó időbe telt amíg úgy ahogy abba maradt. Ha már korán keltünk, azt mondtam, hogy menjünk. Jól felszerelkeztem mindenféle tamponokkal, egy szatyor zsebkendővel.
A faluba érkezve, ami igencsak üresnek tűnt, párom feltette a nagy kérdést.
- Biztos, hogy vasárnap van a piac?
A frászt hozta rám. Ezért keltem korán, vállaltam az "elvérzés" veszélyét, hogy kiderül, rosszkor jöttünk.
Aztán megláttunk egy biciklin közlekedő nőt, akinek a kosarából valamilyen zöld növények kandikáltak kifele.
Reménykedtünk, hogy ez csak jó jel lehet.
Szerencsénkre igazunk lett. A piac nyitva volt. Nagyon megkönnyebbültem. Még parkírozó helyet is találtunk, elég közel.
Lelkesen indultam a bevásárló körútra. Amit már az elején furcsállottam, hogy emlékeim szerint a palánta árusok, szinte a fél piacot elfoglalták.
Most meg a következőképpen nézett ki. 1 palántás, aztán ruhások, zöldségesek, edényesek, majd megint találtunk egy palántást és így tovább.
A választék paprika, paradicsom, zeller, néha tök vagy uborka. Aztán ezzel kész is. Bejártuk majd az egész piacot és csak egy helyen találtunk néhány bazsalikomot. Végre találtam egy ígéretesnek tűnő árust, hát ott is csak chili paprikát tudtam venni. Persze a ládánkat ezzel azzal tele vásároltuk, de amiért indultam, azt nem találtam.
Szomorúan elindultunk hazafelé, szerencsére másfelé vettük az irányt és akkor felfedeztem egy, egyetlen helyet ahol fűszernövényeket árultak. Azonnal lecövekeltem. Párom elvitte a ládát kipakolni, hogy legyen mibe belerakni az új szerzeményeket, hiszen ezért jöttünk.
Vettem, bazsalikomot, görög bazsalikomot, citrom illatú kakukkfüvet, zsályát,levendulát, metélőhagymát, citromfüvet, jégsalátát. Meg is telt a ládám, én meg örültem, hogy nem volt hiába a fáradtságunk.
Egy részét a kertbe ültettem a maradékot ládába és cserépbe, hogy legyen kéznél is.
Végre esik a májusi eső, jót tesz a palántáknak.

Délután egy másik programunk volt, de az egy új történet.

2009. május 3., vasárnap

Megőröltem a búzát

Két krajcárom volt nékem,
Két krajcárom volt nékem, nékem, nékem, volt nékem.

Vettem rajta sok búzát,
Vettem rajta sok búzát, búzát, búzát, sok búzát.

Elvittem a malomba,
Elvittem a malomba, lomba, lomba, malomba.

Megőröltem a búzát,
Megőröltem a búzát, búzát, búzát, a búzát.

Hazavittem a lisztet,
Hazavittem a lisztet, lisztet, lisztet, a lisztet.

Süttem vele perecet,
Süttem vele perecet, recet, recet, perecet.

Megették a gyerekek,
Megették a gyerekek, rekek, rekek, gyerekek.


Magunk őröljük a búzát. Na nem vettem egy malmot, azaz igen, csak magam sem tudtam róla.
Nagyon szívesen elköltöznék egy vízimalom közelébe, bár molnárné nem lenne belőlem.
Párom valamelyik nap amikor hazajött, kezembe nyomott egy újságot és közölte, hogy egy olyan ketyere ami abban van nekünk is kellene.
Kíváncsian kezdtem el olvasni, hogy mi az ami ennyire megfogta a képzeletét.
A cikkben az egészséges életmódról volt szó, finomliszt és teljes kiőrlésű lisztek különbségéről.
Az egyik képen egy házi malom volt látható, amivel otthon őrölték a búzát.
Ekkor beugrott nekem, hogy nekünk van ilyen, azaz csak majdnem, merthogy külsőre nem így néz ki, de a funkciója ugyanaz.
Eddig csak mákdarálására használtam, igaz, hogy amikor az összeszerelési útmutatót olvastam, malom néven szerepelt, de azt hittem, hogy ez csak fordítási hiba.
Na gyorsan előkaptam a füzetet és valóban gabonák őrlésére is alkalmas.

Pár hónapja a kenyerek amit sütök, mindig tartalmaznak 1/3 részben teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztet. Most már csak a tönkölybúzát kellett beszereznem.
( a neten ahol 2 beszerzési helyett találtam és írtam nekik emailt, még csak válaszra sem méltattak)
Azt hittem, hogy ez kissé nehéz lesz, de meglepetésemre a bioboltban ahova vásárolni járok, a legtermészetesebb mozdulattal nyúltak fel a polcra és nyomták a kezembe.


Így lett belőlem "molnárné".



"Molnárné" kenyere


Hozzávalók:


25 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt

40 dkg BL80-as kenyérliszt

2 dkg élesztő

1 evőkanál árpamaláta kivonat

2 evőkanál burgonyapehely

1 púpos teáskanál só

csipet aszkorbinsav

4.1 dl víz

1 evőkanálnyi vaj vagy 2 evőkanál olaj



A BL80-as lisztből elveszek 3-4 evőkanálnyit és egy tálban az élesztővel és az árpamaláta kivonattal kovászt keverek A vizet a kimért vízből adagolom hozzá. Galuska sűrűségre keverem. Megszórom a tetejét liszttel és állni hagyom, míg kétszeresére dagad.

Majd mindent a kenyérsütőgépbe teszek és 20 percig dagasztatom.

A tésztát kiolajozott kelesztőtálba teszem és duplájára kelesztem.

Kiborítom egy enyhén meglisztezett szilikonos gyúrólapra és kissé átgyúrom. Majd letakarom a kelesztőtállal és 20 percet pihentetem. Ezután kézzel laposra nyomogatom és a két rövidebb oldalát behajtom, majd feltekerem (minden tekerésnél lenyomogatom, ezt a módszert Limarától tanultam).

Sütőzacskóba teszem és belerakom a formába. Kb. 40 perc után bevágom és még 20 percig kelesztem. Ilyenkor már figyelek rá, mert hőmérséklet függő. Sütés előtt a zacskóba vizet spriccelek és beteszem a hideg sütőbe, amit 230 fokra állítok és 15-20 percig így hagyom. Majd visszaveszem a hőfokot 200-ra és még kb. 30 percig sütöm.

Amikor kész, a zacskóból kivarázsolom (vigyázat a zacskóból forró gőz csap ki, csak óvatosan) és rácson hagyom kihűlni.


Az árpamalátától nagyon kellemes ízesítésű lett a kenyér.