2010. november 14., vasárnap

Mi már elkezdtük



Mi már elkezdtük. Végre eljött a nap, hogy az összes vírusos betegségből felgyógyultak lányomék. Így aztán nagyobbik uncsimat is el tudtam hozni magamhoz.(anyámra már bármilyen betegség veszélyes lenne (89 éves) ezért ilyenkor karantén van)
Előző nap bekevertem a mézes tésztát, mert egy napot állnia kell, hogy összeálljon a tészta.
Így aztán másnap délután Petuval kettesben nekiálltunk a szaggatásnak és a sütésnek.
Következő napra maradt a díszítés. Kíváncsi voltam, hogy az én örökmozgó unokám, akinek 5 percenként van új ötlete és elfoglaltsága, meddig bírja türelemmel. El kell mondanom, hogy kellemesen csalódtam. Türelmesen végig díszítette a figurákat (kivéve azokat, melyeket eldugtam, mert tervem van velük és meglepetés).













Itt pedig a bizonyíték. Ezeket mind ő díszítette. Egyre ügyesebben.



Akinek örökmozgó gyereke vagy unokája van, az tudja, hogy ez mekkora fejlődés.









Egy gyors adventi mézes koszorút is készítettünk anyukájának.
Igazából ez most az együtt játszásról szólt. Élveztük mind a ketten. Közben még a leckékkel is elkészültünk.

3 megjegyzés:

Daisy írta...

Hát, igen!
Lánygyermek és unoka híján nekem mindég egyedül kellett az ünnepekre készülnöm. A Húsvétot is ezért nem szeretem igazán.
A Karácsonyra szívesebben készülök, de nagyobb lenne az élmény egy ilyen tündéri hátramozdítóval. Nagyon ügyes már, szépen díszítette a mézeseket.
A Dédi is megdícsérte érte?

Juci írta...

Sajnos , az enyémek mindent felfalnak, úgy hogy csak az utolsó két hétben készülők úgy igazán az ünnepre...

Bianka írta...

Jaj nagyon ügyes