Mi már elkezdtük. Végre eljött a nap, hogy az összes vírusos betegségből felgyógyultak lányomék. Így aztán nagyobbik uncsimat is el tudtam hozni magamhoz.(anyámra már bármilyen betegség veszélyes lenne (89 éves) ezért ilyenkor karantén van)
Előző nap bekevertem a mézes tésztát, mert egy napot állnia kell, hogy összeálljon a tészta.
Így aztán másnap délután Petuval kettesben nekiálltunk a szaggatásnak és a sütésnek.
Következő napra maradt a díszítés. Kíváncsi voltam, hogy az én örökmozgó unokám, akinek 5 percenként van új ötlete és elfoglaltsága, meddig bírja türelemmel. El kell mondanom, hogy kellemesen csalódtam. Türelmesen végig díszítette a figurákat (kivéve azokat, melyeket eldugtam, mert tervem van velük és meglepetés).
Itt pedig a bizonyíték. Ezeket mind ő díszítette. Egyre ügyesebben.
Akinek örökmozgó gyereke vagy unokája van, az tudja, hogy ez mekkora fejlődés.
Egy gyors adventi mézes koszorút is készítettünk anyukájának.
3 megjegyzés:
Hát, igen!
Lánygyermek és unoka híján nekem mindég egyedül kellett az ünnepekre készülnöm. A Húsvétot is ezért nem szeretem igazán.
A Karácsonyra szívesebben készülök, de nagyobb lenne az élmény egy ilyen tündéri hátramozdítóval. Nagyon ügyes már, szépen díszítette a mézeseket.
A Dédi is megdícsérte érte?
Sajnos , az enyémek mindent felfalnak, úgy hogy csak az utolsó két hétben készülők úgy igazán az ünnepre...
Jaj nagyon ügyes
Megjegyzés küldése