2012. január 15., vasárnap

Megszelídítettük egymást


"Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."
                                                                                     Antoine de Saint-Exupéry


13 évvel ezelőtt találtunk egymásra. Apámat vittük Füredre a szívszanatóriumba. Visszafelé már majdnem otthon voltunk, mikor egy közeli közért előtt megálltunk. Párom és a lányom akart valamit vásárolni. Én a kocsiban maradtam. Egyszer csak egy kis kutyára lettem figyelmes az üzlet előtt. Feltűnt, hogy az üzletből kijövő vásárlókhoz csatlakozik, de miután ügyet sem vetettek rá, visszajött. Először arra gondoltam, hogy a bolté a kutyus (de miért hagyják így az utcán- gondoltam magamban). Ahogy így dohogok magamban, a kutya leült velem szemben. Akkor abban a pillanatban eldőlt a sorsunk, ahogyan egymás szemébe néztünk. Kiszálltam  azonnal  a kocsiból és az ölembe vettem. Lányomat visszaküldtem a boltba megkérdezni, hogy kié a kutya. Nem tudták, állítólag már 3 napja itt bóklászik. Meghagytam az elérhetőségemet, ha mégis jelentkezne a jogos gazdija (hátha egy kisgyerek sír utána). Otthon aztán kíváncsian figyeltük, hogy mit szólnak(azaz ugatnak) az új jövevényhez a meglévő két kutyánk. Örömmel fogadták, mintha mindig is idetartozott volna.
Másnap hívtam az állatorvost, hogy minden oltást és ami kell megkapjon. 3 hónaposnak vélte. Volt szegénynek egy-két problémája, amit szerencsére orvosoltunk, de mai napig érzékeny a gyomra.
Egy hét múlva visszamentem a boltba és elkértem a papírt amin az adataimat megadtam, mert ő már hozzánk tartozott.
13 évig volt hű társunk. Imádtam a kutyáimat, de ő volt a legkedvesebb, a legokosabb.
Anyám halála után egy héttel hagyott itt bennünket. Komoly nyaki csigolya és gerinc problémái voltak. Megpróbáltunk mindenféle kezelést, gyógyszert, szteroidot, de amikor már rendszeresen fel kellett emelni és a lábait beigazgatni, hogy rátudjon állni döntést kellett hozni. Nem hagyhattam szenvedni, nem érdemelte meg.
Most itt pihen a kertünkben a többi kutyáinkkal.
Nem tettem fel a blogomra ezt a szomorú hírt, mert anyám halála után, amikor beírtam két verset, hát ki lettem osztva szépen.(persze névtelenül) Nem az ő elvárásának megfelelően viselkedtem. Én meg nem magyarázkodtam, hogy nekem akkor azt miért kellett. Nem tartozott rá.
Azóta olvasás után jelennek meg a megjegyzések.

6 megjegyzés:

Éva írta...

Nagyon az ember szívéhez tud nőni egy kutyus. Elhiszem hogy nagyon szerettétek, és gondolom sokat emlegetitek azóta is! Nekünk is volt igaz 9 évig élt velünk, még a fotóját is feltettük a falra. Ennek már több mint 10 éve hogy nincs, de még a mai napig is előfordul hogy valami miatt emlegetjük !

Moha írta...

Vali neked most nagyon kijut a fájdalomból. Azt meg különösen sajnálom, hogy egy érzéketlen ember névtelen megjegyzésével még jobban fájdította a szívedet.
Sok erőt kívánok, nagyon sokszor gondoltam rád!

Daisy írta...

Sajnálom, nagyon és szívből együtt érzek veled.
Falelkű emberek mindég voltak és bunkók is.
Sosem fogom elfelejteni a mi állatkáinkat sem, azért vannak kint a blogon a képek.
Nagyon jó élete volt nálatok!

marisz57 írta...

A befogadott kutya még talán jobban ragaszkodik ahhoz aki befogadta, mintha nálatok született volna.És mikor az érzelmek kölcsönösek...
Igenis lehet szeretni egy állatot is úgy, hogy az emléke velünk marad.

Fernel írta...

Sajnálom! Tudom mit érzel, és igen bölcs döntést hoztál, amikor nem hagytad szenvedni. Légy büszke magadra, hogy jól szeretted, és amíg veletek volt, boldog volt.
Kutyásként egyedüli fogadalmam az, hogy ha olyan beteg lesz, miattam nem fog szenvedni, mert én önző vagyok, és sajnálom magam, aki elveszíti a kutyáját. Lassan három éve ment el az első SAJÁT kutyám- tíz évig élt velünk, és azóta van másik, ez itt ni, de felejteni Dorcikámat nem tudom. De nem is akarom.

Amikor olvastam a verset, annyira belém sajdult, hogy mennyire szépen, igazat írsz. Engem nagyon megérintett.
Aki téged a vers miatt kiosztott, annak valószínű "bezzeg"anya jutott, vagy még előtte áll az idős szülők terhe.

Apám mindig azt mondja: éljek sokáig, és haljak meg hamar. Régen nem értettem.
Mostanában kezdem érteni.

Gabriella írta...

Sajnálom, tudom, mit jelent egy kutyus elvesztése... :(