Finománia

Finománia-ban azaz Rosinante fogadóban jártunk a múlt héten a lányaimmal és az unkámmal.
Tervezgettem egy csajos programot már régóta és nagyon kapóra jött Mirelle és Fűszeres Eszter blogjában olvasott ízelítő. Rögtön egyeztettem a lányaimmal és kiválasztottam a csoki és sör programot. Mindkettőt szeretem, a csokit jobban. Kíváncsian néztünk elébe a programnak.
Kis kever-kavar után, mert GPS mindenáron a komphoz irányított, azért szerencsésen időben megérkeztünk.
A hely az első pillantásra is megkapó volt. A házigazda várta személyesen a vendégeket. Miután megkaptuk a szobakulcsainkat, berendezkedtünk. Nekem nagyon meglepő volt, hogy hármunknak akkora szoba jutott, hogy a közepén még táncolni is tudtunk volna, de sietni kellett az délutáni főzésre.
Gál Zsolt mesterszakácsról aki nekünk bemutatta az esti menü elkészítésének csínját-bínját, csak elismeréssel tudok írni.
Figyelme volt arra, hogyan tartsd a kést mikor julienre vágtuk a burgonyát a fánkhoz. Ha kellett többször is megmutatta. Sok apró trükköt elmondott főzés közben.
Endíviás csirkesaláta volt az előétel, a főfogás bélszín csokoládétörettel és csilivel, hozzá borzas burgonyafánk és a desszert csokoládéláva kupola, sör-bettel.
Nagyon finom volt minden, pedig én az új ízekkel hadilábon állok, de most mindent megettem.
Az unokámat délután addig láttam csak míg Kati nénivel ( aki úgy ért a gyerekek nyelvén, hogy az fantasztikus) sütit sütöttek. Egy diós-lekváros kosárkát és egy csokis muffint.
Fotó bizonyítja, hogy az én unokám aki semmilyen gyümölcsöt nem eszik, lekvárt sem, "kétpofával" tömi magába a sütit. Tudta, hogy van benne lekvár, mert együtt csinálták.
Ezután már csak akkor láttam, mikor éjféltájban búcsút kellett mondani 2 játszópajtásának, Zsófinak és Annának.
Másnap reggeli után ismét búcsút intett nekünk és csak az ebédnél találkoztunk.
A csokoládé bemutató külön fejezetet érdemelne, de úgysem tudnám élethűen visszaadni az ott hallottakat. Kiváló, minőségi csokikat kóstoltunk, szerencsémre ráadásul mind keserű csoki volt, ami az én kedvencem.
Aggódtunk, hogyan fog belénk férni ezután délben, a grillen készült húsokból. Hát fért.
Készült lekváros-fokhagymás csirkemell, zelleres pulykamell, karaj (annak nem emlékszem a pácára).
Ezután a hab a tortán a csokoládés desszert volt. Igaz, hogy pukkadásig ettük magunkat, de hősiesen bekanalaztuk, csak azért nem repetáztunk belőle, mert nem fért belénk.
Ebéd után egy fél órás csendes pihenőt tartottunk.
Nagyon jól éreztük magunkat és biztos, hogy megismételjük.
Külön meg kell még említenem, hogy a személyzet profi, nem találtunk semmi kifogásolnivalót.
A hangulat, meg valóban családias volt.
A szervezőknek köszönettel tartozunk, ezért a tartalmas 2 napért.