2010. április 10., szombat

Életem első báránya




Életem első báránya. Mikor barátnőmnél jártam Makón frissen vágott bárányhoz jutottam a jóvoltukból.
Hoztam báránycombot és apró húst. Húsvétkor készítettem el a combot.
A családnak kiadtam, hogy ne főzzenek, mert ez comb akkora, hogy 3-an jövő ilyenkor is ezt ennénk.
Szépen ki is olvastam, hogy milyen fűszerezést igényel. Először is szépen megszabadítottam a felesleges zsírtól. Fokhagymából két fejet megtisztítottam és a húson kis nyílásokat szúrtam és oda betömöszkéltem a gerezdeket.
Aztán jött az akadály a rozmaring. Sehol nem kaptam. Volt nekem a kertemben, de 2 év után eltűnt.
Páromnak jutott az eszébe, hogy én akkor nem kis mennyiséget szárítottam le. Igen, de most jön a fő kérdés: hova tettem?
Kisebb ház felfordítás után megtaláltam egy zacskóban. Nagy örömujjongás, így aztán folytatódott a fűszerezés. Olajat borssal és rozmaringgal összekevertem, jól bemasszíroztam a combba és dupla nylon zacskóban ment a hűtőbe 1 napra.
Húsvét hétfőn jó korán keltem, mert kenyeret is kellett sütnöm és azt is sejtettem, hogy ekkora combhoz jócskán kell az idő.
Mit kezdjek előbb a húst vagy a kenyeret?
A kenyeret bekészítettem a gépbe csinálja a dolgát és nekiálltam a húsnak.
Legnagyobb fedeles tepsimbe egy kevés olajat tettem felraktam a gázrózsára és a combot minden oldalán 2 percig sütöttem. A sütőt 170 fokra melegítettem és tepsit letakartam a fedelével és ment a sütőbe.
Amikor kenyerem sütésre készen állt, kivettem a bárányt és a gázra tettem kis lángon, hogy a folyamat azért ne álljon le.
Miután megsült a kenyerem, visszaraktam a sütőbe. Mikor már majdnem kész volt, karikáztam mellé burgonyát és darabolt répát.
Erről a répáról kell, hogy néhány szót ejtsek.
Limara kb. 1 éve bizonygatja nekem, hogy milyen finom így megsütve. Én meg kb. azóta halogattam a kipróbálását. Mikor ebédeltünk az első amit megkóstoltam az a répa volt. (kicsit óvatosan)
Hát, hogy én milyen egy h..... vagyok, miért vártam én ezzel idáig.
Másnap ebédre is ezt küldtem a dolgozó családtagjaimnak, a köretet frissen készítettem és természetesen a répa nem maradhatott ki belőle.



Tanulságok amit levontam. A bárányt bátrabban kell fűszereznem legközelebb, mert egy kis sót és rozmaringot  elbírt volna.
Ha valamit agyilag nem tudok elképzelni, hogy milyen íze lehet, azt ki kell próbálni, legfeljebb nem ízlik és nem csinálom többet.

2 megjegyzés:

Bianka írta...

MÉg én sem készítettem, de a tiéd nagyon guszta lett

Viki írta...

Nem szóltál időben, siettem volna segíteni az evésben :)) A sültrépát pedig tessék szives csak csinálni sürübben, mert isteni finom. Én ha húst párolok mikróba, vagy sütőbe sütöm, (főleg baromfi husikhoz, mert mást nem nagyon eszünk) mindig dobok mellé 2-3 szál vékony csíkokra vágott jjjééépááát :))