Biscotti meg én

Egyik este A "Desszertmánia"-ban biscottit készített a cukrász srác. Gyorsan elő papírt tollat, lejegyeztem a receptet. Nem azért, mert itt a neten nem találtam volna rengeteg receptet, de akkor az ott nagyon megtetszett.
Mivel fogorvos hétfőre lett halasztva (technikus miatt), gondoltam itt az alkalom, hogy elkészítsem.
Fejből, mert minek nekem az a jegyzet emlékszem én rá.
Úgy kezdődik, hogy 50 dkg cukor, 50 dkg liszt és 2 evőkanál sütőpor, sokalltam, de ha ennyi kell hát ennyi kell. Hát nem ennyi kell csak 1 evőkanálnyi. Már késő volt én szépen összeszitáltam az egészet.
Mire észrevettem (persze, mert belenéztem a jegyzetembe) akkora már a 6 tojást is hozzá tettem. Belement  az 50 dkg mandula és 10 dkg dió. Az aszalt gyümölcsök helyett változtattam, azaz az olasz vendége megjegyezte, hogy az eredetiben csak mandula van. Mivel unokám semmilyen formában nem eszi a gyümölcsöt, gondoltam maradunk az eredetinél.
No próba szerencse, szépen rudakat formáltam, kicsit lelapogattam, ahogy elő volt írva, be a sütőbe 180 fokon. 10 perc múlva ránéztem hát mit látnak szemeim, két alföld terült el a tepsiben.
Hát ha lapos akkor lapos gondoltam, azért nem dobjuk ki. Szépen hűlni hagytam és kb. 1 cm-es szeletekre azaz rudakra vágtam. Vissza a tepsire és ment 140 fokon száradni.
Aztán elkezdtem a neten böngészni és mit látnak szemeim, hát a videón szereplőnek is rudak lettek a kekszei. (lehet, hogy ő is elnézte a receptet? :D) Ráadásul neki alig van mandula a kekszében.
Nem kell komolyan venni csak itt röhögök magamon, hogy nem tagadtam meg önmagam, valamit el kell, hogy nézzek a receptben. Nincs mit ezen csodálkozni, mert közben 5 félét csináltam. Bagettet sütöttem, páromnak csomagoltam, mert elutazik. Végre kész lett a hűtőm, azt is pakoltam. Lányaimmal telefonon megbeszéltük az élet nagy kérdéseit és a mamát is elláttam.