Újra szabadon

Új lakó költözött be hozzánk. Nem hívta senki, de ő mégis úgy döntött ezentúl nálunk lakik. Heteken keresztül próbáltunk rá hatni, szép szóval, aztán már nem annyira szépen. Finom falatokkal(igaz egy kis ragasztó is volt körülötte), különböző helyeken elrendezve a konyha eldugott sarkaiban. Megmakacsolta magát, nem és nem volt hajlandó a távozás mezejére lépni. Mivel látta, hogy nemkívánatos nálunk, ezért bosszút esküdött ellenünk, de főleg ellenem.
Bemászott a fiókokba és szétrágta a zacskókat, majd, hogy véletlenül se higgyem, hogy nem ő volt, otthagyta az apró jeleit. Én meg mostam és fertőtlenítem rendre.
A családi tanács összedugta a fejét és a következő elhatározásra jutott. Lakást veszünk neki. Egyenlőre csak garzont, mert még egyedülálló (szerencsére). Az elhatározást tett követte. Finom érett sajtot is tettünk bele, hogy a lakás szentelőt kellőképpen megtarthassa. Az első nap nem is költözött be, lehet kicsinek találta, de mivel látta, hogy nagyobbra nincs kilátás, nagy kegyesen csak elfoglalta. Az ajtó rázárult. Másnap új telket kerestünk neki, jó nagy réttel. Nagyon alaposak voltunk, még  testőrt is fogadtunk mellé( 2 kutya személyében), hogy a macskáktól megvédjék. Rágcsálnivaló is van bőven, mert használt raklapokat forgalmaznak a másik telken. Remélem elnyeri tetszését és végleg elfogadja az általunk felkínált lehetőséget.
Én meg elrakhatom egy kis időre a fertőtlenítő szereket.