Napraforgó sósan és édesen

 

Már egy jó ideje árválkodik egy darab csípős kolbász a hűtőmben. Úgy gondoltam valamit készíteni kellene belőle, bevillant a napraforgó kenyér. Eredeti recept itt.
Kétfélét készítettem, az egyik csípős kolbász krémes, a másik diós lett. Unokám nem eszi az erőset, ráadásul otthon van betegen ezzel szerettem volna neki kedvezni.

Hozzávalók:
55 dkg finomliszt (nekem kevés volt az 50 dkg)
140 g kefir
1 tojás
2 dkg élesztő
1 teás kanál só
3 evőkanál olaj
1 teás kanál cukor
1.8 dl víz
1 tojás a lekenéshez
magok a tetejére


Töltelék sóshoz:
10-12 dkg csípős kolbász (bőrétől megnyúzva)
5 dkg vaj
5 dkg füstölt sajt
Az aprítógépbe raktam mindent és kolbászkrémet készítettem belőle.

Töltelék édeshez:
5 dkg darált dió
2 evőkanál cukor

A tésztához valókat a kenyérsütőgépbe raktam és 20 perc alatt megdagasztattam. Elég lágy lett a tészta. Kelesztőtálban duplájára kelesztettem. Mikor kivettem a dagasztótálból, négy felé vágtam és még egy kis liszttel buci formára dagasztottam.
Pihenni hagytam 20 percet, majd kör alakúra nyújtottam (olyasmire). Rátettem egy szilikonlapos sütőlapra megkentem a kolbászkrémmel. Ráhelyeztem a másik tészta kört és még a sütőlapon is nyújtottam rajta.
A közepét egy vizes pohárral megjelöltem, hogy csak addig kell bevágni. Majd megpróbáltam egyforma cikkekre vágni a jelölésig, egy pizzavágóval. Úgy-ahogy sikerült. Majd minden cikket kétszer megtekertem és kb 30 percig kelesztettem. Majd egy felvert egész tojással lekentem.
180 fokos sütőben 20 perc alatt megsütöttem.

A dióssal is ugyanígy jártam el annyi különbséggel, hogy az alsó tészta lapot cukros dióval szórtam meg.
Amíg a kolbászos sült, addig a diós a hűvösebb kamrába tettem.

A lányommal beszéltem és mesélte, hogy unokám már neki is esett a diósnak.
A kolbászosról még nincs hírem, mert azt a fiúknak küldtem be a munkahelyre.