2011. szeptember 19., hétfő

9 nap nálam


Az elmúlt 9 nap unokáim nálam voltak, mivel a szülők elutaztak. Kissé aggódtam a legkisebb miatt, mert még sosem volt távol az anyukájától. Persze elég sokszor volt nálam, de éjjel még sosem aludt itt.
Ráadásul, hogy teljes legyen a kép az első nap olyan fogíny gyulladásom lett (utólag kiderült, szerencsére nem a fogam), hogy alig tudtam beszélni.
Így indultunk neki a 9 napnak.
Sajnos szabadságot nem tudtam kivenni, mert 50 fős szakmai napot rendeztünk, teljes ellátással.
Napközben a kicsire és a mamára, barátnőm leánya felügyelt.
Munka után aztán enyém volt a 3 gyerek (a mama is már annak számít). Mire mindenkit elrendeztem, akkor tudtam neki állni a sütésnek.
Sütöttem grissinit, tökmagos grissinit, mini puffancsokat, lekváros linzert. Kép nem készült, mert mire elkészültem vele estem az ágyba.
A félelmem alaptalan volt a kicsivel kapcsolatban, mert mintha itt élt volna mindig. Egy pityergés nem volt. Este letettem, reggel vigyorogva ébredt.
Nagyobbik uncsimnak már jobban hiányoztak a szülők, pedig imád nálam lenni.
Majdnem balesetmentesnek mondhattuk a nálam töltött időt,  egy rohadt darázs csípés kivételével, melyre nagyobbik unokám lépett rá. Volt nagy sírás, de gyorsan lekezeltük és 2 órás mesemondás kissé enyhítette a fájdalmat.
Azért elgondolkodtatott, hogy ennyire elfáradtam. Rá kellett jönnöm, hogy már nem vagyok 20 éves. Az is igaz, hogyha annyi lennék akkor nem lenne ilyen két tündér unokám.

7 megjegyzés:

Éva írta...

Akkor távolmaradásod igazoltan volt!Tündérek az unokáid, elhiszem hogy elfáradtál. Munka mellett, különösen ha még Neked is problémád volt.Gondolom már az elején volt benned egy feszűltség azért hogy mi fog történni? ahogy mondtad a piciért aggodtál.Azért annyiban szerencsés vagy hogy legalább az éjszakáid nyugodtak voltak, mert képzelt el ha esetleg a kicsi sírdogált volna? Végűl is jól végződött ez a lényeg. Az idő múlását pedig kénytelenek vagyunk elfogadni és azt hogy már nem bírunk úgy mint 20 évesen, ez való igazság.Jó pihenést "nagymami" !:-))

Roza írta...

Csodásak az unokáid, Vali:)
Nagy a nyomás, ha munka mellett kell helytállnod, tehát vigyázz magadra.

Petra írta...

Nagyon helyesek. :)))

Barbi írta...

Gyönyörűszép unokáid vannak, és irigylem a szülöket akiknek ilyen segítségük van! Nagy dolog ám ez, büszke lehetsz magadra! :)

Bianka írta...

Nagyon aranyosak

Terike írta...

Jól bírod Valikám!
Nagyon aranyosak az unokáid!
Hogy nem vagyunk már húsz évesek? Se baj, csak ne legyünk betegek!
Bizonyára élményekkel tele telt a 9 nap. De jó volt nektek!
Én még csak álmodozok az unokáról.

nelly írta...

Nagyon aranyosak a kis drágák! Ügyi vagy, hogy így helyt álltál a 2+1 gyerekkel.... és hogy telik az idő??? tudod, annyi évesek vagyunk, amennyinek érezzük magunkat!!! tehát mondjuk mit szólsz 33 -hoz????