2009. június 2., kedd

Hamburger


Fehérjenap. Ez a kedvenc napom. Nem is tudom miért? Azaz, dehogynem tudom, a legváltozatosabb nap. Sokkal változatosabban lehet főzni, mint a többi napon.
Ki nem állhatom a gyors éttermeket. 5 évben egyszer lehet rávenni, hogy betérjek, akkor is mindig megbánom, megfájdul a gyomrom az ott elfogyasztott hamburgertől.
Szerencsére a gyermekeim sem rajonganak érte már, bár volt egy időszak amikor többször meglátogatták. A Coláról is sikerült leszoktatnom őket. A "kivételes" szülinapokról is elmaradt. Gyümölcslevek vannak.
A hamburgert azonban szeretjük, az itthon készültet, amibe tudom mi van és milyen húsból készült. Így aztán elkezdtem keresni egy jó kis hamburger zsemle receptet és meg is találtam
Tomakonyha oldalán.
A képen miért van egy puffancs is?
Valahogy nem úgy kelt a tészta, ahogyan én azt elképzeltem (szárított élesztőt én nagyon ritkán használok, persze van itthon a biztonság kedvéért).
Mivel úgy láttam, hogy ebből nem lesz hamburger zsemle, gyorsan bedagasztottam egy puffancs tésztát. Biztos ami, biztos.
Lehet, hogy ennek a hűvösebb idő volt az oka, ezért a sütőt belangyosítottam és odadugtam be a kelesztőtálat. Mindjárt másképp viselkedett, úgy ahogy elő van írva.
Tényleg nagyon hasonlít az eredetire, vagy tán még jobb is. Köszönöm Toma ezt a receptet.

A puffancs receptje pedig E.Margit oldaláról való.

A hús pogácsához az aprítógépben összedaraboltam 60 dkg szürke marha bélszínt.
Mi ritkán fogyasztunk disznó-vagy marhahúst, de azért akad a mélyhűtőben néha.
1 fej hagymát apróra vágtam, kevés olajon megpároltam és úgy kevertem a húshoz.
2 gerezd fokhagyma, só, bors.
Fél órára betettem a hűtőbe a húspogácsákat, ahogyan Toma javasolta.
Olaj és vaj keverékén mindkét oldalát gyorsan megsütöttem.

Jégsalátát féltenyérnyi darabokra téptem, 1 kígyó uborkát vékonyra szeltem, 1 fejhagymát szintén vékonyra vágtam és pici cukor és sóban állni hagytam, paradicsomot karikáztam.
Chilis ketchupot nyomtunk még bele.
Pár szelet Gouda sajtot is előkészítettem, hogy majd a húsra teszem ahogyan Toma csinálta, de elfelejtettem. Nem baj azért így is elfogyott.
Mennyei volt az ebédünk. Este én már nem is ettem, annyira kiadós volt.
Puffancsok jó részét, pedig elvittem az unokámnak.

Nincsenek megjegyzések: