Újra itthon

Letelt a nyaralás, de tulajdonképpen így volt jó. Ez a hat nap most elég is volt a kikapcsolódásra.

A lányokra egy szavam sem lehet, mert nagyon jók voltak, semmi nyafogás, nyüglődés.

Hétfőn kora délután megérkeztünk, nagyjából kipakoltunk. Aztán a két „menő nő” (ezek a lányok) fürdőruhára öltözött és irány a medence. (hátha vannak „menő pasik”)

Papa elkísérte őket, hogy azért ellenőrzésre vegye ő is a felhozatalt. Nehogy banditák közé keveredjenek.

Sajnos az idő ekkor még nem volt napsütéses, de ez őket nem zavarta. Kipróbálták a kinti medencét is.

A vacsora a teraszon volt és minden este élő zenét szolgáltattak. Mindennap más zenészekkel.

Második nap elmentünk vonatozni, (gumikerekes) megnéztük a falut. A pirost Dotti névre keresztelték a fehér volt a Loki. Lányok már a csengetésükből felismerték később.

Aztán pancsolás, de főleg a benti meleg vizes medencében. Indult egy 10 próbás úszó ügyességi verseny, amelyre Petrát beneveztem és annak ellenére, hogy ő volt a legkisebb induló nagyon ügyes volt. Mindent végig csinált. Ráadásul ő szabályosan. A többiek már huncutkodtak. (az egy kissé hiba volt, hogy majdnem a leghidegebb napra szervezték, némelyik gyerek majd megfagyott).

Ez nap a fürdőzés jegyében telt el. Este elmentünk a művelődési központba, mert elég jó műsort hirdettek. Ír népzenészek, kőszegi ír táncos lányok és egy angol népzenész-táncos csoport lépett fel.

Aztán vacsora után mi is táncra perdültünk.

Egyik kislány mesélte, hogy voltak odaát Ausztriában ahol valamilyen Mese világot néztek meg. A harmadik napra azt találtam ki, hogy megnézzük, mert a Bükfürdőhöz kissé hűvös volt. Szépen utána is érdeklődtem, hogy hol található és elindultunk. Már elhagytuk a falut és még mindig sehol semmi, mikor megláttam egy épülő mesekastélyt. Na, gondoltam akkor ez az. Az persze fura volt, hogy alig pár autó volt a hatalmas parkolóban. Aztán szembesültünk azzal a ténnyel, hogy minden zárva van, bár a nyitva tartás kiírása mást mutatott.

Ott tökölödtünk, hogy mit csináljuk, ha már eljöttünk idáig, mikor egy fiatal lány utánunk futott, mert hallotta a bánatunkat (kiderült, hogy magyar) és útbaigazított bennünket, hogy amit keresünk, az 1 km-rel tovább van. Így aztán megtaláltuk a VIDÁM PARK-ot.

Este hatig el is voltunk benne. Kipróbáltunk jó néhány szerkentyűt.

Én rögtön az elején belementem, hogy a sárkány akármire velük megyek. Miután szépen beleültünk esett le a tantusz, hogy az én tériszonyomnak nem igazán kedvező ez az állapot. Mereven a felhőket vizsgálgattam, míg a végére nem értünk. Azután már megfontoltabban választottam, hogy én mit próbálok ki.

Következő nap megint szállodás pancsolást iktattunk be. Az ilyen helyben maradáskor párom elvonult reggeliző helyre és dolgozott egy kicsit. 

Délutánra kölyök discot hirdettek, melyre a lányok nagyon készültek. A meghirdetett időpontban meg is jelentünk és elég szomorúan láttuk, hogy alig vagyunk hatan felnőttekkel együtt.(volt egy bátor kisfiú is) A szervező kislány biztatta a gyerekeket, hogy táncoljanak, de nem igazán akaródzott nekik, ilyen gyér felhozatalnál. Kénytelen voltam bevetni magam, bár a zenék nem igazán ehhez a tánchoz illettek, bachata-t tanítottam nekik, meg amire hirtelen emlékeztem. ( most hasznát vettem, hogy elkezdtem tanulni). Így aztán egy óra hosszat elszórakoztunk, aztán jött még néhány gyerek és kitaláltak valamilyen sztár játékot és már nélkülem is ment a dolog.(lehet, hogy elmegyek animátornak?)

Este megnéztük a helyi tűzi játékot, elég szép volt, vettünk egy pár vásári ezt meg azt.

Szerencsére megjött a jó idő és a betervezett bükfürdői strandolás napja. A szálloda saját busszal vitte a vendégeket. Óránként indult, ennek nagyon örültünk, így a párom is tudott sörözni.( ha már strandolunk)

Hatalmas terület, nem lógnak egymás szájában az emberek. Találtunk a vízi csúszda mellet jó kis helyet, ahova letelepedtünk.

Az a bal oldali fej én vagyok, mellettem az unokám.

Szem előtt voltak a leányok mindig, mert azt mondanom sem kell, hogy időnk nagy részét itt töltöttük el.

Ismerős kislánnyal is találkoztunk, bővült a csapat.

Hősiességből is helyt álltam, mert aki ismer az tudja, hogy én 30 foknál hidegebb vízbe be nem megyek. (brrrrrrrr), de az unokám kedvéért, megtettem, hogy a 24 fokos vízbe bementem. Csúsztam vele kettőt, így aztán a bátorságom sem szenvedett csorbát.

Következő nap szállodás pancsolás, este játszótéri trambulinozás és lepkevadászat.

Hétfőn reggel meg utazás haza.

Voltak apróbb kellemetlenségek, amit jobb szervezéssel, kedvesebb emberi hozzá állással elkerülhetők lettek volna, de erről most nem akarok írni.

Összefoglalva jól érezte magát mindenki.