Nálam eldőlt

Azt mondják a nagy okosok, hogy minden először a fejben kell, hogy eldőljön. Nálam nagyon is eldőlt. Akkorát szólt, hogy majdnem én is megijedtem.
Régóta tervezgettem, hogy valamilyen mozgás kellene, de mindig csak halasztgattam, azaz beszereztem hozzá egy két alkalmasságot, hogy majd azzal én mozogni fogok.
DVD-im is vannak jó számmal, próbálkoztam is velük, de aztán feledésbe merültek.
Szobabiciklim is volt, már a lányomnál tartózkodik. Fogasnak pont jó.
Aztán kitaláltuk a kisebbik leányommal, hogy együtt kellene járni valahova tornázni, de olyanra ahol én első óra után nem köpöm ki a tüdőmet és ráadásul nem a világ végén van.
Szerencsére itt a kerületben találtam egy szuper tánc tanárt, aki tornát is tart. Kipróbáltuk mindkettőt (tornát és táncot) annyira megtetszett, hogy mindkettőre járunk.
Eleinte azért megizzasztott minden óra, de már kimondottan jól esik. Ráadásul van egy mellékhatása, olvadnak lefele a kg-ok. Most már az induló súlyomhoz képest -4 kg-mal kevesebbet mutat a mérleg.
Három hete, pedig elkezdtem odafigyelni az étkezésemre, nincs nagyon mit írni róla, fényképezni meg főleg nem érdemes.
Elkezdtem egyre több gyümölcsöt enni, csirkét zöldséggel, üres főzelékeket, sajtot paprikával és nagyon minimálisra csökkentettem a kenyérfélék fogyasztását. Gyümölcs joghurtokat puffasztott mézes búzával. Ez pótolja most az édességet.
A gasztro oldalakat sem bújom annyit, azért még nem annyira erős a jellemem, hogy esetleg ne csábuljak el.
Amin még elkezdtem fejben dolgozni, hogyha ha elérem a kitűzött súlyomat, ABBAHAGYOM A DOHÁNYZÁST. Bizonyos lépéseket, már tettem az ügy érdekében.
Azért nem jelenti azt, hogy megszűnik a blogom, csak most más cél lebeg előttem.