"Eb aki a poharát meg nem eszi".
Valami édességre vágytam, nem sütögetősre. Szilveszterre unokám lufikkal díszítette a lakást és ekkor beugrott, hogy láttam én egy müsorban, hogyan készítenek csokikelyhet. Na gyorsan nekiálltam, párom nézte, hogy mit csinálok és azt mondta "te nem vagy normális".
A konyhában az alábbi jelenet játszodott le: csokit melegítettem vízfürdőben (idáig rendben volt), de amikor azt látta, hogy a kicsire felfújt lufi fenekét belemártogatom a folyékony csokiba, akkor mondta a fenti mondatot. Ezt kétszer megismételtem, majd alufóliára csokiplecsnit kentem és arra állítottam a csokis lufit. Ment be a hütőbe. A lufit sajnos ki kell pukkasztani és hagyni egy kicsit állni és aztán a lufi maradékot ki lehet emelni a kehelyből.
A kamrában megbújik néhány Aldiban vásárolt krémpor. Most a sztracsatellást választottam ki és azzal töltöttem a csokikelyhet.
4 megjegyzés:
Csoda, milyen ötletes és ügyes vagy! Hmm. szívesen megkóstolnám én is!
Erika én ezt egy csokis müsorban láttam és eljött a pillanat, hogy kipróbáljam, hogy a valóságban is müködik-e. Legalábbis nekem.
Nagggyyyon tuti vagy!!! Én is láttam ennek a műsornak a lényegét és akkorát nevettem rajta. Hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe....!!!Még egy kicsit regenerálódom és én is ki fogom próbálni. A lufi lelőhely már meg van./ masala /
Limaránál működik, de itt nem volt jó az előbb.Bocsi....
Megjegyzés küldése