2009. október 17., szombat

A rétes és én


Rétest sütöttem. Egy kezemnek a felén meg tudnám számolni, hogy életemben hányszor sütöttem rétest. Valamikor az őskorban, túrósat. Na azt úgy kanalaztuk ki a tepsiből. Azóta talán egyszer, de már meg nem tudnám mondani, hogy milyen lett. A párom nagyon szereti a rétest, de eddig az anyukája készítette. Hagyományosan, húzta vonta a tésztát, aztán töltötte. Ilyenkor én mindig megjegyeztem gondolatban, hogy én ilyet soha nem fogok elkövetni.
A rétesért sem vagyok oda, azaz végig gondoltam, melyek azok a rétesek amit én kedvelek.
A túróst, az almást, a káposztást, mákost még nem ettem. Jé én szeretem a rétest, ha nem is mindegyiket.
Szóval lányommal vásároltunk két csomag rétes lapot és nekiálltunk a rétes gyártásnak.
Az egyik túrósnál a morzsát elfelejtettük a réteslapra szórni, át is nedvesedett kicsit. Az almás jól sikerült. A meggyest sem rontottuk el (dióval és kekszmorzsával) kevertük.
A túrós-rumos meggyes is elfogadható lett. (meggyszörp készítés után maradt meggyszemeket rummal tartósítottam, az használtam fel)
Az külön öröm volt, hogy lányom azt mondta, hogy eddig ő nem mert volna nekiállni rétest sütni, de most már ő sem fog félni tőle. Ráadásul eszembe jutott, hogy zöldséges rétes is lehet készíteni és mivel ő nem édes szájú ez az ötlet nagyon tetszett neki.
Receptet én nem írok, mert nálam jó néhányan sokan jobban művelik a rétes készítést.

3 megjegyzés:

Edó írta...

En imadom a retest,foleg ha tobbfele toltelekkel is keszul egyszerre.Kaphatnek egy-egy szeletket?:))
Sos valtozatot sosem ettem,de nagyon kivanom,legkozelebb biztos lesz az is nalunk.

Vali írta...

Edokám hamarosan kipróbáljuk, aztán majd véleményezzük.

Daisy írta...

Ezért aztán igazán nincs mit szégyenkezni. Igen gazdag réteseket készítettetek, ezt csak szeretni lehet.